Emily Dickinson (1830-1886): Akár örvény mindközelébb...

Akár örvény mindközelébb
Forgó kerékfoga
Szákítené habzó kerekét,
Míg az agónia

Hagymázos léted végső
Rojtjával játszogat,
Mikor valami pattan
És álmod megszakad.

Mintha mérőléccel lidérc
Mérné a perceket,
Míg pillanatod súlyát
Mancsában érezed.

Egy inad sem segíthet,
A tudat megfagyott,
De szólalt az Úr, s a gonosz
Legyőzve elhagyott.

S tán itéleted hallatik,
Mitől dermedezel,
A börtön kétségeiből
Bitóhoz visznek el.

S hogy szemedet bevarrta köd,
Még halasztást remélsz?
Mi volt a végsőbb félelem,
Hogy meghalsz vagy hogy élsz?

(Ford.: Károlyi Amy)